
Kettős funkciót szántam neki, főleg átlag ponthegesztőként, de mellékfunkciónak az akkupakkok összeállításánál szükséges fémszalagok felhegesztéséhez is alkalmazható, itt a különbség, hogy a két hegesztőcsúcs egymás mellett van, így az akku nem kerül az áramkörbe.
A ponthegesztés alapelve, hogy két kontaktus - elektróda közé helyezzük a hegesztendő lemezeket, összeszorítva nagy hegesztőáram rövid idő alatt megömleszti azokat, és kialakul a lencse alakú varrat.
A barkács ponthegesztő alapja (ez régóta közismert megoldás, nem saját kitaláció



Az egész készülék tulajdonképpen régóta őrizgetett "majd valamire jó lesz" alkatrészekből készült el, mindössze a belefektetett munka árán.

A doboz egy kiselejtezésből megmentett mikro számítógépház, aminek az elejéhez legközelebbi pontra felcsavaroztam a transzformátort. Az fontos, hogy a lehető legrövidebb legyen a munkakábel hossza az ellenállásból eredő veszteségek miatt.
Mivel a számítógépházban volt működő tápegység és két ventilátor, az egyik ventilátort meghagytam a trafó mögé beszerelve. Nem mintha annyira ki akarnám hajtani, de a lehetőség adta magát.




A gépház elejére egy acéllapot csavaroztam, amire a fix és a mozgó karok tartóit szereltem. A karok inox zártszelvényből, a lemezek horganyzott vaslemezek. A mozgó kar tartói például egy LCD monitor állványából kerültek ki. A csavarokat kb. 30 éve kaptam, akkor felénk még ritka volt a Torx-csavar, most épp ennyi kellett.
10 mm vastag vörösréz lemezből fűrészeltem az elektróda tartókat, majd alakra martam, fúrtam, meneteltem. A működés szempontjából fontos, hogy a nagyáramú részek vörösrézből készüljenek, így a kábelek közvetlenül a rézlapokra vannak csavarozva. A szükséges négy darab rézsarut szintén évtizedek óta őrizgetem, emlékeim szerint valamilyen harcjármű ampermérő előtétellenállásából való.

Az elektródákat vörösrézből esztergáltam, ipari felhasználásra létezik speciális keményebb, ötvözött vörösréz elektródaanyag is, ami tartósabb.
Az alsó rézlapot közvetlenül a fix karra, a felső rézlapot csillámszigeteléssel (hajszárítóból származik), és bakelitból esztergált szigetelőkön keresztül csavaroztam a mozgó karra. Ennek rugóját originál zsírpapírból csomagoltam ki, de így is igen régi darab, fékpofa visszahúzó rugó.
A felső kar egy fogantyút kapott, ami egykori C+4 számítógépem joystickje volt.







Az akupakkok hegesztéséhez az adapter egy bakelit sorkapocsba rögzített köszörült hegyű elektródapár (iridium gyújtógyertya központi elektródái voltak, míg ki nem operáltam őket). Vezetékeit közvetlenül a hegesztőkábelekhez csavaroztam. Használatkor a felső elektróda helyére rögzíthető a sorkapocs egy tartón keresztül, míg az alsó elektróda helyére egy műanyag lap kerül, a rögzítőcsavart még műanyagra kell cserélnem a szigetelés miatt. Használaton kívül felköthető a sorkapocs, hogy ne legyen útban, ilyenkor az elektródák szilikoncsővel vannak szigetelve.



Az összesen 50 mm2 keresztmetszetű egyetlen menetű szekunder tekercs üresjárati feszültsége 1,6 V, a hegesztés pillanata alatt a 600 A méréshatárú lakatfogó műszer átbillent a méréshatáron.
Bár kicsi a készülék, a tömege azért megvan hozzá (10,4 kg), így a ház tetejére a súlypontba egy régi szekrényfogantyút csavaroztam.






Egy kis videó a működésről, először egy gombelemre egy lemezkontaktust hegesztettem, majd két 0,5 mm-es vaslemez került sorra.